Általában egy alvás elég szokott lenni, hogy tisztán lássam a dolgokat... a tegnapi naphoz úgy tűnik 2 kellett. De az eredmény a lényeg. Nem igaz? :)
Vannak dolgok amiben a véleményem nem változott. Viszont ahogy kedves barátnőm javasolta, elolvastam a tegnapi irományomat párszor, valamint megspékeltem egy kiadós alvással. Így máris jobban vagyok. Azért úgy tűnik ebben is jó hatással volt rám a City... :) Egy hasonló helyzetben, nem tudom meddig kínlódtam volna régen... Nem azt mondom, hogy nem fáj... Mert igenis fáj... Viszont amit leírtam. Nem adhatom fel az álmaim, se önmagam!
Biztos léteznek a helyzetemre egyszerűbb megoldások, de ugye nem biztos, hogy az egyszerűbb jobb... Nem haragszom senkire, max magamra... De ugye ez már csak az én bajom...
Lesz majd valaki, aki úgy akar majd engem, mint ahogy én őt... Ha addig 100-an is buknak el a bizonyos plusz 10 felé vezető úton,az sem érdekel... Addig éldegélek úgy, ahogy szerintem jó. Munkára és egyéb megoldandó dolgokra koncentrálva. :)
Jó lenne valakihez odabújni este, hisz nagyon nem jó egyedül. De amíg idáig eljut valaki, addig ott van a nagy plüssmacim... :) Ott vannak a barátok, akikre bármikor számíthatok, akikért akár hajnali 1-kor is képes vagyok bringára ülni, és áttekerni a fél várost. Tudom, hogy ők is megtennék értem ugyanezt. Elmondhatom végre ma már, hogy vannak barátnőim. Sose voltam az a tipus, akinek annyi lány barátja lett volna. Viszont ez egyik, akit lassan 11 éve ismerek (igen, már annyi lesz ;) ), ma újra bizonyított, és az ő könyörtelen őszinteségével (amit úgy szeretek benne), kupán vágott és helyre tett... :) A másik, pedig közölte velem, hogy fontos vagyok neki, és bár most nem lehet fizikailag mellettem, de hó végén jön haza... Ennek nagyon örülök... :) A harmadik pedig lassan hisztizik, hogy mikor érek már vissza City-be... Megyek-megyek! :)
Illetve ma újabb bizonyítékát kaptam, hogy igenis van férfi és nő között barátság. Létezhet egy olyan tiszta kapcsolat, ami mindenféle érdektől mentes. Nincs irígység ami pl 2 azonos nemű ember barátságába beférkőzhet. Köszönöm annak a valakinek, aki ezért felelős, hogy nekem több ilyen is megadott... :) Tudom, hogy sokan nem hisznek benne. De van! Tudom! :)
Van aki már nem lehet mellettem, hisz pár napja elmúlt 8 éve, hogy elment... De mág ma is hallom sokszor a hangját. Mikor mosolyogva lehülyézett, aztán átölelt, ha valami marhaságot csináltam. Azért, amit tett értem erősnek kell lennem... Sokmindent köszönhetek neki. A szívemben mindig ott lesz... :')
"Azok a barátaink, akiket elveszítettünk, nem a földben pihennek, hanem bent lakoznak a szívünkben." | ||
"Csodálatos, hogy az ember a legkilátástalanabb helyzetben is képes megkapaszkodni egy halvány reménysugárban, s ettől már szinte boldognak érzi magát." | ||
Henry Rider Haggard |
"Félt, mégsem akart visszatérni a régi, megszokott szürkeségbe. Rettegett, de belecsimpaszkodott az őrületbe, mert a tükörnek csak ezen az oldalán látta meg azt, amire szüksége volt: a reményt." | ||
Dean Ray Koontz |
"Nehéz megmondani, mi a lehetetlen, hiszen a tegnap álma a ma reménye és a holnap valósága." | ||
Robert Hutchings Goddard |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
StarFire 2010.07.17. 10:52:59
És igen,a barátokat meg kell becsülni!Nélkülük megállna az élet.És az a jó hogy ilyen kemény barátaid vannak,akik nem bólogatnak a hülyeségedire:)
CatSmile 2010.07.17. 11:45:02
Amúgy ezért szeretem őket... :)