Idáig is eljutottam... Újra írok... :)

Meló... Végre megnyitottunk... Ezt is megértük. Október 1-e óta várunk mindenkit szeretettel... :) Azóta nagy a hajtás, és várjuk a "felmentő sereget". :)

Magánélet... Azt hiszem kezdem átértékelni a körülöttem lévő dolgokat, és az elvárásaimat. Eddig úgy gondoltam, hogy jobb, ha nem mondom el mi is az, amit valójában szeretnék egy kapcsolattól. Úgy voltam vele, biztos jobb, ha azt hiszi mindenki, hogy én ilyen "élj a mának" tipus vagyok. Rájöttem, hogy hülye voltam. Nem várhatom el, hogy valaki azt adja meg nekem amiről nem tud, mert én nem mondom ki. Ki kell mondanom, még ha ettől meg is ijed majd sok pasi. Legalább nem árulok majd zsákba macskát. Ki kell mondanom végre, hogy biztosra és biztonságra vágyok. Nem a "majd kiderül mi lesz" és a "jó ez nekem így is". Mindig ez ellen voltam, ez ellen küzdöttem minden téren. A belenyugvás és a "szürkeség" ellen. Most pár hónapja mégis ezt tettem. Hülye voltam. Tudom. Továbblépek. Mert muszáj! Kell, hogy valaki tényleg engem akarjon.

Hogy mit csinálok addig amíg nem kerül valaki ilyen a közelembe? Dolgozok, és élem az életem. Nem kergetem az álmaimat, csak teszek érte... :) Mert jó lesz nekem! :)

Más, egyéb... Azt hiyzem valamikor jó lenne kicsit hazamennem. Hiányzik kicsit a nyugi. De tényleg csak pár napra, hisz mint kiderült 4-5 nap után már sírva vágyok vissza az én kis városomba... Mert hisz tényleg ez az én világom. :) Lassan beáll talán melóban is a rendszer, ezek után újra megtehetem majd azokat a dolgokat, amiket az utóbbi időben hanyagolnom kellett. Ilyen pl az edzés, a tánc, a barátok-haverok. Lassan-lassan visszatérek majd a régi kerékvágásba, ami tényleg az én életem. Amikor tényleg mindent önmagamért teszek...