Kezdem az elején... Ami a legfontosabb, vele végleg vége! Nem volt könnyű, sőt... de túl vagyok rajta... És igen, boldog vagyok így... :) Van gépem/netem, úgyhogy mostantól azt hiszem normális blogra is képes leszek... :)

"Én most férfit, párt, társat keresek, nem pedig pasit!" Ez a kijelentésem igen nagy port kavart az utóbbi időben. Elsősorban a "hímnemű" egyedek körében. Jött a kérdés ugye, hogy mégis mi a különbség a kettő között? Igenis van. Nem is kicsi.
Kezdjük a "pasi"-val. A pasi kihasználja, hülyére veszi, megalázza a nőt. Előszeretettel azt a nőt, aki szereti, és mindenre képes volna érte. Az ilyen gyerekesen viselkedik függetlenül attól, hogy hány éves. Lehet akár 30-35 éves is, nem számít. Igen, itt ismét nem lényeges a kor.
A "férfi" ezzel szemben figyel. Figyel és nem fél attól, hogy szeressék illetve, hogy szeretetet adjon. Ki meri mutatni amit érez. Bátor... Hogy mit is jelent ez? Ahogy mondani szoktam. Nem az a bátorság, ha nem félsz, hanem ha félsz, de mégis megteszed... Ha félsz is attól, hogy pofára ejtenek, mégis bevállalod. Felvállalod az esetleges fájdalmat, mert jobban félsz attól, hogy elszalasztasz valakit/valamit, mint attól, hogy megint csalódnod kell. A "férfi" ilyen.
Emellett úgy gondolom, hogy a "férfi"-nek nem az számít, hogy nála akár 5-10 évvel fiatalabb emberek ugráljanak körülötte, és ezáltal igazolják, hogy ő "micsoda nagy ember". A hetenkénti több buli, az "élj a mának" gondolkodás, a "nem akarok felnőni", és hasonlók... Legalább 99,9%-ban fel kell, hogy nőljünk. Az a maradék 0,1% kell. Kell, hogy tudjunk örülni az apró dolgoknak. Kell, hogy benne tudjunk lenni spontán dolgokban. Kell, hogy értékelni tudjuk mindazt, amit kapunk az élettől...
Ezek után azt hiszem érthető volt ez a kijelentésem... Ahoz, hogy találjak egy ilyen embert, le kellene lassítanom... Ebben csak az az egy dolog akadályoz, hogy túlságosan tudom mit akarok... Látom elsőre mikor van az, hogy megvan a másikban amire nekem szükségem van... bár lehet, hogy ott van a baj, hogy én a kiegyensúlyozott embereket keresem, akik mellett én is megnyugodhatok... csak hát pont ezekenek én túl sok vagyok. Túl sok az, amit adni szeretnék/tudnék... ez a 22-es csapdája...